Rólam és másokról

mondtam még, h jövök. nincs is jobb annál, mint ha az ember úgy tud elmenni boltokba, h tudja, h van pénze. Fizetés van. 10-e. Ma mentem oda végre a fehérmenűboltba a rég megrendelt és végre megjött melltartókért. Look!     Lehet, h nem szép, bár…

hónapok után végre kiszenvedtem magamból hét dolgot, miután két kollegámat felkértem erre, illetve ők voltak lelkesek, miután meséltem nekik róla, megírták, megmutatták, megbeszéltünk és időnként visszatértek rá húzás szintjén, hogy én mikor. nekem pöppet nehezebb volt…

Ma meló volt, illetve munkában voltam, szó szerint nem volt sok munka. Egész nap napirajzot néztünk, röhögtünk. 

Ma du boltba indultunk Virággal (Ebéd: lasagna és bolognai), indulás előtti utolsó szavaim: na, menjünk, hozzunk Apunak vmi kaját, nehogy éhen haljon. Virág: de hát... az legalább egy hét, míg egy ember éhen hal. Nem szorongja túl a témát, mi?

ja, tegnap pedig most már tényleg hosszú idő után beszéltem az Ildivel. most már dolgozik, de hát ahogy én azt hittem , h most ez jó lesz és előbbre viszi és tényleg vmi jobb lesz neki és jól érzi magát v legalábbis sokat keres... hát, ehhez képest elkeserítő, amiket mondott.…

ez egy rutinblog: szal tegnap reggel hazajövés, aludni akartam, de nem úgy sikerült. borsófőzeléket akartam odadobni, míg a többiek reggeliznek, de elfelejtettem, így csak mikor hazaértem fél kilenc körül, ovi plusz boltbamenés virsliért után, (vettem még zsömlét és WCpapírt…